Napjainkban a karácsony alkalmából feladott képes levelezőlapokon boldog újévet is szoktunk kívánni. A második világháborúig azonban külön képeslapok készültek újév alkalmából, így a karácsonyi üdvözletek után külön újévi témájú képeslapokat is feladtak. Az újévi lapok a karácsonyi képeslapokhoz képest kevés változáson mentek keresztül, ahogyan napjainkban is, főként boldogságot és jó szerencsét kívántak vele, a szimbólumrendszere a képeslapkiadás kezdetétől a legutóbbi időkig nem sok változáson ment keresztül.

A lóhere a hagyományok szerint szerencsét, gazdagodást, boldogságot hoz. Szerencsehozásának oka ritkaságában rejlik. A lóhere segít észrevenni az elsőre jelentéktelennek tűnő dolgokban is a nagy lehetőségeket. Alakja miatt a kereszténységben fontos szerepet kapott. Mivel benne rejlik a kereszt szimbóluma, távol tartja a gonoszt, a negatív támadásokat, felhívja a figyelmet a hit erejére és fontosságára. Levelei a hitet, reményt, szeretetet és szerencsét jelképezik.

 

A legismertebb, és a képeslapokon is leggyakrabban felbukkanó szerencseszimbólum a lópatkó.

A lópatkó a magyar népi hitvilágban különösen fontos mágikus tárgy. A Szilágyságban azt tartották, hogy aki hétlyukú patkót talált és hazavitte, annak a kívánsága teljesült. A patkót betették a ház alapjába, vagy a küszöbre szegezték (kanyarulatával befelé), hogy bevigyék a szerencsét a házba.


Magyarországon több helyen is vályúba tették, hogy megvédjék az állatokat a betegségektől. Az angolok a vitorlások árbócára is felhelyezték. A kelta hiedelmek szerint a talált és a hét szeglyukú patkó nagy szerencsét hoz, mivel sarló alakú, ami a kelták szerint a Holdistennő jele. Mágikus tulajdonságait erősítette az is, hogy a szelleműző fémből, vasból készült. A vas a rossz szellemek elűzésére szolgáló anyagnak számított, „vasat fogni" annyit tett, mint „fán lekopogni".


Az a vas, amelyiket találjuk, és nem vásároljuk, megvéd minket a szellemektől, ez a felfogás is erősítette a szerencsét hozó talált patkó mítoszát.
Mivel a boszorkányok félnek a lovaktól, a hiedelmek szerint visszafordulnak az ajtótól, amelyre lópatkó van szegezve. A lópatkó bűvös erejét fokozta, ha a mágikus számra utalva hét szöggel verték fel. Az ekképp felszegezett lópatkók láttán a démoni lényeket szörnyű félelem fogta el, ezért a gonosz erők nem győzedelmeskedhettek a ház lakóin, illetve állataikon.
A felravatalozott halottra helyezett vastárgyak között gyakran ott volt a patkó.


U alakként felszögezve, száraival felfelé szarvnak tűnik, a szarvak pedig több ezer év óta a ház védőinek számítanak. Az ősi Szarvas Isten volt az a pogány védőisten, akit a keresztények Sátánná változtattak. Azonban a Szarvas Isten szarvai mind a mai napig óvnak a veszedelemtől: a felfelé, V alakban álló szarv a győzelem jele, illetve több helyen valódi szarvpárokat helyeznek a ház ormára védelem gyanánt.
A keresztények a patkót a ház külső falára felerősíteni nem U alakban javasolták, hanem C-ként, így a patkó Krisztus jelévé vált.
A patkó jelképe az U betű, és sokan szeretik, ha például a rendszámukban megtalálható ez a betű.

Hogy miért épp a lópatkó érdemelte ki a szerencsehozásnak ezt a világszerte ismert jelentését? Erre több választ is találhatunk.
A lovat a legtöbb kultúrában varázserejűnek tartották, ezért nem voltak ritkák a lóáldozatok sem. A lovak fejét, koponyáját a kapuk fölé is feltették, hogy védelmet adjon a lakóknak. Később ezt váltotta fel a patkó.
Talán csak arról volt szó, hogy ha a ló lábát megvédte, akkor az embereket is megvédheti a bajtól.
A ló státuszszimbólum volt, akinek lova volt, az nem számított szegénynek.
Az ördög lábát patkóhoz szegelték, hogy ne tudjon rosszat tenni, más hagyomány szerint pedig a patkó távol tartja a pajkos angyalokat.

Az újévi szerencsepatkóhoz fűződő hit ettől független, újabb, városi eredetű. A szerencsepatkó ismert Európa szerte, Indiában és arab területeken is.

 

1939-ben feladott újévi képeslap

A malac a hagyományok szerint orrával előtúrja nekünk a szerencsét. A bőség, jólét, gazdagodás, termékenység jelképe. Anyagi biztonságot, gyarapodást is hozhat nekünk.


A disznó megítélése nem ennyire egyértelmű. A vaddisznó Egyiptomban tisztátalan állatnak számított, a buddhizmusban a létezés körforgásában a tudatlanság, lustaság, falánkság szimbólumaként jelent meg. Kínában az erőszakosságot kapcsolták hozzá. A háziállatként nevelt disznó azonban a bőséget jelképezte. Japánban a bátorság és a hősiesség megtestesítője volt. Az antikvitásban nagyon sokszínű jelkép volt (pl. Odüsszeusz társait Kirké disznókká varázsolta, Arész/Mars hadisten állata). A kelta-gall hagyomány a szellemi hatalomhoz kapcsolta. A zsidó hagyományok negatív képzeteket társítanak hozzá. A keresztény értelmezésben az ördög szimbóluma, mely az Egyházat támadja. Több helyen is a bujaság, tisztátlanság, a Gonosz kísértő erejének jelképeként jelenik meg.

 

S hogy miért bukkan fel a képes levelezőlapokon a kéményseprő?

1908-ban feladott képes levelezőlap

Nagyvárosainkban már a középkorban működtek kéményseprők. Falvainkban, mezővárosainkban a XVIII. századtól vált egyre rendszeresebbé jelenlétük.
Különböző magatartások vannak a köztudatban a kéményseprőkkel kapcsolatban: ha találkozol vele, fogd meg a gombodat addig, amíg nem pillantasz meg egy szemüveges embert. Van, akik szerint meg kell őket puszilni, mások arra esküdnek, hogy meg kell fogni a gombunkat – és akár 13-szor el is csavarhatjuk.
A kéményseprők a hiedelmek szerint kipucolják az életünkből a balszerencsét, és lehetővé teszik, hogy bekopogtasson a jószerencse.
A tüzet őrzik, vigyázzák, jelképezhetik a gazdagságot is.
A hiedelmek szerint a kéményseprő azért hoz szerencsét, mert kenyerét a mágikus anyag, a korom által keresi. Mivel ezt kisöpri a kéményből, ahol a rossz szellemek laknak, természetfeletti adottságokkal rendelkezik.
Megszabadít a piszoktól, a rontástól, betegségektől, a rejtett titkoktól.

Ezúton kívánunk Önöknek szerencsében, erőben, egészségben bővelkedő boldog új évet! 2020-ban is szeretettel várjuk Önöket a Zempléni Múzeumban!

(B.M.)